Egy gyermek ajándéka örökké tarthat.

Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette
a
drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt.
Amiről az apa nem tudott, az az volt, hogy a lány hosszú
órákat azzal
töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel
az apja
számára készített ajándékot.
Egy dobozba csomagolta be, és tette a fa alá.
Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta,
s látta,
hogy a doboz belül üres. Azt mondta a lányának: - Tudod
kislányom,
az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem
szabad
üres dobozt adni.
- De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van
csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt, bocsánatáért
esedezve.
A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki.
Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben.
Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt.
Amikor
rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy
elképzelt
csókot vett ki belőle .... így emlékezve az ő gyermekére,
aki azt
odatette...
Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van
csókokkal
gyermekünktől, családunktól, barátainktól, Istentől.
Most két lehetőséged van:
1. küldd el ezt a levelet ismerőseidnek, vagy
2. töröld ki, és tégy úgy, mintha nem érintette volna meg a
szívedet.

Amint láthatod, én az elsőt választottam. Tudod, a család és
a
barátok azok, akik felemelnek minket bajainkból, amikor a
szárnyaink
megsérültek, hogy emlékeztessenek arra, hogy kell repülni...