Macskáéknál ez a baráti üdvözlés passzív viszonzásának módja – de kizárólag családi használatra. Kevés macska szolgáltatná így ki magát, ha idegen lép a szobába, mivel a hanyatt fekvő állat különösen sebezhető. Éppen ebben áll a baráti gesztus lényege. Szinte hallani, hogy így szól: – Nézd, a hátamra fordulok, s odakínálom a hasamat, hogy végtelen sebezhetőségemmel bizonyítsam, mennyire megbízom benned.
Ha mozgékonyabb kedvében lenne az állat, rohanna a gazdi lábához törleszkedni, de az álmos, lusta macska inkább a hátára hemperedik. Az ásítás és nyújtózkodás azt jelzi, hogy álmos a cica, és szendergését csak ennyire, s nem jobban kívánja félbeszakítani. A farok enyhe táncoltatása kezdődő belső konfliktusra vall – az állat maga sem tudja, hogy heverjen-e tovább, vagy talpra ugorva köszöntse gazdáját.
Könnyen pórul járhat, aki azt hiszi, hogy a hanyatt fekvő macska feltétlenül engedi megsimogatni testének lágyabb részeit. Látszólag valóban kitárulkozik, de a barátságos szándékkal közeledő kéz gyakran ingerült mancsokra talál. A macska nagyon óvja a hasát, és nem szereti, ha gyomrozzák, kivéve, ha különösen bizalmas viszonyban áll az emberrel. Ilyen esetben szinte bármit megenged gazdáinak; a legtöbb macska azonban úgy véli, jobb az óvatosság, s a lágy részeihez való közeledésnél szab határt a bizalmaskodásnak.